Házimunka, hobbi, szenvedély vagy megszokás? Ki hogy éli meg. Időtlen idők óta minden trükköt bevetve próbálják üvegekbe zárni a tavasz, a nyár és az ősz, természet adta adományait a háziasszonyok.

Változatossá tehetjük a konyhánkat, ha sokféle gyümölcsöt, zöldséget üvegezünk és szép sorjába az éléskamra polcaira sorakoztatjuk.

Szép látvány és csodás ízek. Dzsemek, lekvárok, szörpök, italok, befőttek, kompótok, savanyúságok, mártások, zöldségek és mindenféle egyéb finomságok, ízben, illatban és színben.

A tudásanyag öröklődik családon belül és a receptek csereberéjével.

Régen a gőzölő fazekat alkalmazták, amelybe belerakták a mindenféle jóval megrakott üvegeket, feltöltötték vízzel, majd lefedték, és abban dunsztolták a télirevalót.

Alkalmazták a száraz dunsztot is. Ilyenkor a forró üvegeket főzőládába vagy párnák közé rakták és kihűlésig ott tartották.

Sózással tettek el paprikalekvárt, kaprot, leveszöldségeket. Savanyítással tették el a káposztát hordókba, dézsákba.

Sokféle zöldséget szárítottak. A zöldbabot, zöldborsót előfőzték, kiterítették a napra, pár óra alatt megszáradt, tüll zacskóba tették, szellős helyen tárolták. Szárítottak még zöld paprikát és gombát is.

Minden megváltozott az idők folyamán. A kétkezi munkát felváltották a háztartási gépek, a gőzölő fazekat a befőző automata.

Manapság mindent elrakhatunk tartósítószer nélkül. Már nem szárítunk semmit. Én még felkötök ősszel egy-egy csomag zellerzöldet szellős helyre, amit egész télen használok.

Telepakolhatjuk a hűtőládákat is tavasztól őszig. Azután az ősz végével felsóhajthatunk, hogy ez is meg van.

Mire elérkezik a téli nagy lakomák ideje és a karácsonyi ünnepek, levehetjük az éléskamra polcairól az üvegekbe zárt csodákat.

Mong Babi