Kedves lovasberényi lakosok. Először szeretném megköszönni Jerome Cousteils szőlőhegyi lakosnak, hogy rám gondolt, mint következő bemutatkozóra, nem régóta ismerjük egymást, de ezen rövid idő alatt jó barátság alakult ki közöttünk.

Budapesti születésű vagyok, amikor ideköltöztünk furcsa volt a városi nyüzsgés és a zaj hiánya, de az ember hamar megnyugszik egy barátságos és békés környezetben.

Sokan kérdezik, hogy merre lakunk, mi mindig azt mondjuk: ott, ahol a szekérkerekek a kőkerítésbe bele vannak építve.

Pontosan 14 évvel ezelőtt fedezte fel párom ezt a régi parasztházat. Ez idő tájban volt még egy kis présházunk a szőlőhegyen, ahová még mint pesti lakos ritkán jártam ki, de megbabonázott a táj szépsége, a természet közelsége.

Először unokatestvérem vett itt egy felújítandó présházat, akkor ismertem meg igazán Lovasberényt. Akkoriban párom mint futár gyakran járt a környéken, ő is mesélt a településről.

2008-ban találtuk ezt a régi vályog parasztházat, amit párom nagymamája segítségével tudtunk megvásárolni. Sok részletébe beleszerettünk, pl.: az eredeti fagerendás mennyezetbe, a természetes anyagokba, amit elődjeink nagy szakértelemmel munkáltak meg, a széles, nagy kertbe, a mai napig működő 1873-ban ásott terméskővel kirakott kútba, valamint az 1852-ben készült borospincébe, amit pár éve felújítottunk. Sokáig nem ismerhettek minket, mert évekig Ausztriában dolgoztunk a vendéglátásban, így nem voltunk sokat itthon.

Párom nagymamáját, Magdi nénit valószínűleg sokan ismerték, aki szívvel-lélekkel sokat foglalkozott a kerttel, mindenre figyelt tapasztalatai szerint. Sajnos két évvel ezelőtt 95 évesen itt hagyott minket.

Azóta ketten élünk itt, tavaly nyáron szerencsére hozzám került egy szép fekete kis párduc, előtte is voltak cicáim, őket is családtagként szerettük.

Élvezem a kertet, mely minden bőséges gyümölccsel és zöldséggel, illetve fűszernövénnyel ellát. Télen-nyáron megvan a maga szépsége.

Nagyon sok becses műemlékkel rendelkezik településünk, melyek jobb sorsra várnának, gondolok a Cziráky-kastélyra, az izraelita temetőre.

Ezen kívül római és kelta kori korabeli települések, temetők nyomaira is bukkanhatunk a településünkön.

Kedvelem a helyi üzleteket, boltokat, ahol barátságos körülmények között sok minden bevásárolható és beszerezhető. A buszmegállók is szépen fel lettek újítva, mindegyik a maga álomszerű világában.

Most már egy év eltelt, hogy megnyitottam utánfutó- és gépkölcsönzőmet, mely által most ismerem meg igazán a lakosokat, és ők is engem, nagyon sok pozitív visszajelzéssel, sok barátságot kötöttem.

A következő láncszem legyen Dani Sándor. Kérem, mondja el, hogy mi a véleménye a helyi infrastruktúráról, a helyi emberekről, mit szeret a faluban!