Tisztelt Olvasó! Az alábbi cikkben Lovasberény történetéről olvashatnak melyet Erdős Ferenc gyűjtött össze és a Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23 számában jelent meg 1995-ben. A könyvből egy-egy érdekesebb részt közlünk folytatásokban.

Önkormányzat, a helyi társadalom önszerveződése

Gazdasági és kulturális téren bekövetkezett változásokkal pár-huzamosan folyt az infrastruktúra, a közlekedés „forradalmasítása". Adatok bizonyítják, hogy 1889-től távbeszélő állomások létesültek a nagyközségben.

A közlekedésben az 1885-ben megalakult Fejér megyei helyi érdekű vasútvállalat terve, a Székesfehérvár-Bicske vasútvonal létesítése eredményezett áttörést. Bicskét a megyeszékhellyel összekötő vasút átszelte Lovasberényt is. Közel egy évtizeden át tárgyalás tárgyalást követett. A Székesfehérvár-Bicske közötti helyi érdekű vasút építése akkor lendült fel, amikor a Schwarcz Ármin és Fia cég Környei Izidor mérnöknek adta át a kivitelezés jogát. Az építkezések megelőzték a vasútvonal engedélyezésére vonatkozó törvény (1898:XXVIII.tc.) publikálását. 1898. augusztus végén elkészültek az alépítmények, a vágányok kétharmadának lerakása megtörtént, és a magasépítmények jelentős része is tető alatt állt. Ünnepélyes külsőségek között 1898. november 23-án adták át a forgalomnak a vasútvonalat.

A vasút létesítése anyagi áldozatot követelt a községtől: 1897-ben 50 000 forintos támogatást szavazott meg a képviselő-testület. Az összeg kétszerese volt a törzs vagyonnak, kifizetésére a pótadó felemelésével vállaltak kötelezettséget. (1896-ban az állami egyenesadó 20%-a, 1897-ben 37%-a volt a pótadó.)

A századfordulóra, a jelentős változások ellenére, felerősödtek a válságjelenségek. Megnőtt a nincstelenek száma, tovább csökkent a zsidó hitközség gazdasági ereje, a filoxéra megrendítette a szőlőművelést. A gazdaságban jelentkező ellentmondások mellett felerősödtek a helyi társadalmat is megosztó politikai küzdelmek. A függetlenségi párt és a katolikus néppárt képviselői között alakultak ki ellentétek. A katolikus néppárt híveit az 1895. február 2-án megalakult Lovasberényi Római Katolikus Népkör tömörítette. A függetlenségi eszme közel öt évtizedes múltra tekintett vissza; ugyanis 1848-ban a csákvári országgyűlési választókerülethez tartozó lovasberényiek a radikális Madarász Lászlót támogatták. A századfordulón is tekintélyes erőt képviseltek, a 290 választójoggal rendelkező lakos kétharmada a függetlenségi pártot támogatta. Nemcsak az országgyűlési, hanem az önkormányzati választások is megosztották a választókat. 1896-ban a képviselő-testület 18 választott tagja közül 11 fő a néppárt hívének bizonyult. Tehát a helyhatósági választáson lényegesen módosult az országgyűlési választás aránya.

A XX. század első évtizedében mind határozottabbá vált az agrárnincstelenek elégedetlensége: az agrárszocialisták hatását jelezték az aratósztrájkok, a munkabeszüntetések, a cselédbér-követelések. 1906 nyarán a Börgöndpusztán dolgozó lovasberényi aratók a pákozdiakkal együtt beszüntették a munkát. A szociális tartalmú feszültségek oldására 1910-ben történt kísérlet, 51 gazdasági munkáslakás építését kezdeményezte a képviselő-testület.

Összeállította Szűcs Józsefné