Kimondhatatlanul jó érzés volt idén is Lovasberényben megélni az adventet!

Ma, amikor este fél kilenckor hazajöttem a munkahelyi karácsonyi vacsoráról a városból, az aktuális adventi ablak előtt beszélgető emberek csoportjait láttam. Nem a telefonjaikat nézegették, nyomkodták, hanem beszélgettek.

És ezt tették heteken át. Minden nap máshol, mással, akár addig ismeretlenekkel is. A csodaszép dekorált ablakok látványa mellett ez is sok örömet szerzett. Az ablakaikat gondosan feldíszítő házigazdák pedig példát adtak jóságból, önzetlenségből.

Eszembe jutottak a József Attila-díjas költő sorai.

Kálnay Adél: Kérdés

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
Sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra, fácánra.
Koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki.
Kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba.
Békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni.
Tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Azt gondolom, hogy lehet, és itt a falunkban mindezt sokan megtapasztaltuk.

A Lovasberényiektől kapott valamennyi adventi program, műsor igazán színvonalas és szívmelengető volt. Köszönet érte mindenkinek!

Bottka Rózsa