Babaszoba – a mese folytatódik

Tündérlak híre és fotói bejárták a kicsi országot, és a sok-sok kedves szó, amelyet az ország minden pontjáról üzentek, a négy lányka szívét megtöltötte még több kedvességgel és szeretettel. Ecsetet ragadtak, fotókat kerestek, virágot vásároltak, szabtak és varrtak, hogy egy szép, napsütéses csütörtök délelőtt a verebi úti buszmegállót igazi Babaszobává varázsolják. A délelőtt folyamán arra járó emberek – Tündérlakot már jól ismerve és szeretve –, messziről integettek, autójukból dudáltak. Volt aki sok-sok mosollyal és volt, aki finom fahéjas csigával köszönte meg a négy lányka szorgos munkáját. A Babaszoba ma már nemcsak egy hely, ahol a lovasberényiek várhatják a buszt, ami elviszi őket a közeli nagyvárosba, hanem egy aprócska otthon, amely telis-tele van odafigyeléssel, gondoskodással és szeretettel. A négy lányka egy könyvecskét is hagyott az asztalon, hogy az arra járó, örömteli látogatók sok-sok kedves szóval, és gondolattal tölthessék meg. Ők is hagytak benne egy üzenetet, amely így szól: „Fogadjátok tőlünk szeretettel, és kívánjuk mindnyájunk számára, hogy még sokáig élvezhessük a babaszoba magába rejtett meleg kedvességét. Vigyázzunk rá közösen! Meleg szeretettel a készítők: Bokor Tímea, Böhm Erika, Kardos-Kovács Mónika, Fülöp-Weigler Bettina Anna.” A négy lányka munkájuk gondos elvégzése után sok-sok örömmel a szívükben tértek nyugovóra… Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj a végére!

Napsugár – mert a mese nem ér véget

Tündérlak már három hete, míg Babaszoba két hete, hogy mesésen ékesítik Lovasberény közepét és végét. Óvják és védik őket a helyiek, az Üveghegyen innen és túlról érkezők. Csodálják kicsik és nagyok, vidékiek és városiak. A négy lányka szíve azonban még nem volt teljes, hiszen álmuk arról szólt, hogy egy szép, napsütéses nyári napra a kicsi falujukban, Lovasberényben az összes buszmegállót tisztává, széppé és otthonossá varázsolják, ajándékba adva mindenki számára. Egyre melegebb lett. S míg Tündérlakot tavaszi kabátban, a Babaszobát már csak pólóban és hosszúnadrágban alkották egy forró nyári napon, amikor az égen ragyogó Napocska pontosan ezeregy sugárral sütött Lovasberény felett, egyszer csak megszületett Napsugár. A Négy Lányka keményen dolgozott a forró hőségben: pókhálózott, port sepert, padot törölt, rajzszeget szedett, táblát festett, könyvet cipelt, polcot fúrt, s mire a Nap aranyban úsztatta izzadságcseppes homlokukat, Lovasberényben egy újabb kis csoda született sok-sok szeretettel és odafigyeléssel. Napsugarat a Négy Lányka kezén kívül a sok-sok kedves szó és dicséret, mosoly és kedvesség ihlette, amivel a Négy Lányka szívét megtöltötték a helyiek. Ma, 2021. június 16-án, a nyári szünet első napján megszületett Tündérlak és Babaszoba harmadik testvére, Napsugár. S a Négy Lányka: Bokor Tímea, Böhm Erika, Kardos-Kovács Mónika és Fülöp-Weigler Bettina Anna továbbra sem kér semmi mást, csak hogy óvjuk, szeressük és vigyázzunk rá együtt!

Csónakház - a mese lassan-lassan véget ér...

A június hónap már átlépte a 20. napot is, és Lovasberény utcáin rettenetesen meleg volt. Tündérlaknál, Babaszobánál és Napsugárnál helyenként 38 Celsius fokot is mértek a csakis dolgukra igyekvő emberek. A nyári hőségben elcsendesedtek az utcák. A Napsugár születése után a Négy Lányka folytatta apró-cseprő dolgocskáját a hétköznapokban, de tudták, hogy Lovasberény szívében még mindig akadt buszmegálló, amit nem csodáltak, nem dicsértek az emberek. Csak elsuhantak előtte, fejüket sem biccentve felé. A Négy Lányka egy este arra sétálva észrevette, hogy nagyon szomorkodik az elhanyagolt kis „ékszerdoboz”.

- Hát te mért vagy ilyen bánatos? - kérdezték a Lánykák. De a buszmegálló nem tudott megszólalni a szomorúságtól.

- Ne légy ilyen bánatos! - mondták a Lánykák! - Vissza-jövünk! Hozunk hozzád sok-sok szépet, hogy elragadtasd az emberkéket.

Ekkor a buszmegálló mosolyogva így szólt nekik:

- Tikkasztóak itt a nyári napok, néha én is forró vagyok. Hozzatok vizet, sok-sok kéket, hűsítsük az emberkéket!

A Négy Lányka összenézett, elmosolyodott és már indultak is hol együtt, hol külön-külön, hogy az elhagyatott, poros buszmegálló, Tündérlaktól nem is olyan messze, nemcsak színt és csecsebecséket, hanem lelket is öltsön. Piacot jártak, festéket vettek, fát vágtak és táblákat kerestek, anyagot kutattak, hálót kértek, szabtak és varrtak, fúrtak és faragtak, és egy nagyon-nagyon meleg kedd délután visszatértek a buszmegálló elé mind a négyen!

- Sokat vártál, de megérkeztünk, elhoztuk, amiről beszélgettünk! Itt lesz veled a nagy, kék tenger, benne sok-sok szerelemmel.

S a Négy Lányka sepert, porolt, pókhálózott, virágot ültetett, csavart hajtott, az arra igyekvő emberek pedig hangosan dudálva és kiabálva, hideg üdítővel kínálva, ismét nem győzték köszöngetni a csodát, amit sok-sok munkával a gyógyszertárral szemben varázsoltak.

Tüdérlak, Babaszoba és Napsugár mára már igazi nagycsaláddá vált Csónakházzal karöltve. A Négy Lányka: Bokor Tímea, Böhm Erika, Kardos-Kovács Mónika és Fülöp-Weigler Bettina Anna kicsit izzadtan és koszosan, valamint nagyon fáradtan, de annál is boldogabban tért nyugovóra sötétedés után, hiszen Csónakház azóta is nagy-nagy örömmel díszíti Lovasberény szívét a 811-es út mellett.

Itt a vége fuss el véle, ha nem hiszed, járj a végére...

Fülöp-Weigler Bettina Anna