Tisztelt Olvasó! Az alábbi cikkben Lovasberény történetéről olvashatnak melyet Erdős Ferenc gyűjtött össze és a Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23 számában jelent meg 1995-ben. A könyvből egy-egy érdekesebb részt közlünk folytatásokban.

A zsidók megtelepedése

Franz Anselm Fleischmann báró, udvari hadi tanácsnok az újjászervezett lovasberényi uradalomba nemcsak német jobbágyokat telepített, hanem befogadta a Morvaországból és Szlavóniából érkező izraelita iparosokat és kereskedőket. Részükre két bérházat, a köznapi szóhasználat szerint „zsidó fabrikákat” épített. Egy-egy bérház 15-20 család befogadására volt alkalmas. Neumann Sándor a lovasberényi hitközség megalakulásáról feljegyezte: „ ...e hitközség úgyszólván máról holnapra, egyszerre keletkezett. Ugyanis a morvaországi Lundenburg város zsidó lakossága... felkerekedett elöljáróival és rabbijával egyetemben és ...átköltöztek Magyarországba. Útközben értesültek arról, hogy Lovasberény földesura a község lakosságát szaporítani óhajtja..., készséggel fogadta a jövevényeket...”

A zsidó hitközség tagjai között még a XX. század elején is élő hagyomány hitelét adatok hiányában nem ellenőrizhetjük, az azonban bizonyos, hogy 1720-ban a földbirtokos zsinagóga építésére telket adományozott.

A XVIII. század harmadik évtizedében létrejött hitközség a földesúr védelme alatt állott. 1736-ban az első magyarországi zsidó-összeírás végrehajtásakor 19 család élt a településen. A zsidó hitközség összlétszáma 94 fő, a megyében összeírt 170 izraelitának ez több mint az 55%-a volt.

Közel két évtized múltával már 22 családot találunk. Közülük 7 családfő iparűzésből élt: szappanfőző 1, varga 1, szabó 5. Egy családfő zsellérsorsú (sem iparral, sem kereskedéssel nem foglalkozott), 14 családfő feltehetően kereskedő, ugyanis az összeírás csak az iparosok foglalkozását és az egyetlen zsellért tüntette fel.

1768-ban a 34 zsidó családban összesen 123-an éltek. A hitközség türelmi adója 224 Ft 30 krajcár volt. Kialakultak a hitélet, az oktatás, a hitközség szervezeti keretei. A rabbi feladatait Joseph Marcus, a schachterét (zsidó mészáros) Hirschel Leel, az iskolamesterét Israel Isaac látta el, de volt képviselője, meghatalmazottja és szolgája is a hitközségnek. Szembetűnő változás az iparosok csökkenése, s mind határozottabbá válik a kereskedelemből élők gyarapodása, anyagi helyzetük megerősödése. Erre következtethetünk a türelmi adó mértékének jelentős eltéréséből, a legtöbb türelmi adót azok a kereskedők fizették, akik gyapjúkereskedéssel és pálinkafőzéssel foglalkoztak.

A lovasberényi zsidó hitközség gyors fejlődését a földesurakkal, előbb Fleischmann báróval, majd a Czirákyakkal 1775-ben kötött szerződésben szabályozott jogviszony tette lehetővé. A földesúr szabad vallásgyakorlatot biztosított, engedélyezte a kóser bor- és húskimérés jogát, az erev sabbósz, azaz a szombat előestélye megtartását. Ünnepeik előtt gallyat szedhettek az urasági erdőben. Telket kaptak nemcsak a zsinagóga felépítéséhez, hanem a temetőnek és a rituális fürdőnek is. A hitközség bérelte az ún. „fabrica” házakat és egyéb uradalmi lakásokat, a só-, a dohány-, a gyertya-, a szappan- és vasárusítás jogát. A bérleményekért évente fizetendő összeggel tartoztak: a zsinagógatelekért 10 forintot, a szombat előestélye megtartásáért 8 forintot, a temetőért 4 forintot fizettek. Újév napján 6 font (1 font=0,45 kg) cukrot, 2 font kávét, továbbá fűszereket, Márton napján pedig 3 hízott ludat adtak a földesúri háztartás céljaira. Házasságkötéskor 4 forint 20 dénárt fizettek a házasulók, a megtelepedésért folyamodó 2 forintot fizetett, a vidéki (Kajászószentpéter, Pátka, Baracska, Tabajd, Velence, Felcsút, Mány, Vértesacsa) zsidó temetésének engedélyezése 1 forint volt.

Előnyös helyzetet, rendezett viszonyokat teremtettek a földesurakkal kötött szerződések: a lovasberényi kereskedők és iparosok a környék falvait látták el iparcikkekkel, háztartási eszközökkel, de hozzájárult a hitközség fejlődéséhez Lovasberény vásártartási joga. Közvetve hatott Székesfehérvár kereskedelmi vonzása is. Jóllehet a szabad királyi város nem engedte betelepedni a zsidókat, azonban jelenlétüket napkeltétől napnyugtáig megtűrte. Lehetőséget teremtett ezzel arra, hogy a lovasberényi izraeliták a hetipiacon, a vásáros napokon árucikkeikkel, terményeikkel meg jelenhessenek.

Összeállította Szűcs Józsefné