Tisztelt Olvasó! Az alábbi cikkben Lovasberény történetéről olvashatnak melyet Erdős Ferenc gyűjtött össze és a Fejér Megyei Történeti Évkönyv 23 számában jelent meg 1995-ben. A könyvből egy-egy érdekesebb részt közlünk folytatásokban.

A mezőváros évtizedei a kiegyezésig

Változások bontakoztak ki az uradalomban. Cziráky Antal, majd fia és örököse, Cziráky János jelentős beruházásokat valósítottak meg. Cziráky Antal a XIX. század második és harmadik évtizedében tovább bővítette Belmajort, új gazdasági épületekkel gyarapította a gazdaságot. Meghonosította az erdőművelést, 1839-től 60 éves forgásban műveltette a cser- és tölgyfából álló erdőket. Az uradalom területe 6223 kat. holdat tett ki, ebből szántó 2773 kat. hold, erdő 2346 kat. hold, legelő 643 kat. hold, rét 292 kat. hold, szőlő 12 kat. hold, haszontalan 157 kat. hold. Cziráky János 1859-ben felépítette Lujzamajort (a major névadója felesége gr. Dezasse Lujza), 1860-1861-ben pedig Antalmajort (a majort az 1852-ben elhunyt apja tiszteletére neveztette el).

Az uradalom főbb terményei: búza, rozs, árpa, zab, zabosbükköny, kukorica, répa. Az 1860-as évek elején 6365 pozsonyi mérő (1 pozsonyi mérő = 62,5 liter) búzát, 3806 pozsonyi mérő rozsot, 4573 pozsonyi mérő árpát, 6118 pozsonyi mérő zabot, 460 pozsonyi mérő zabosbükkönyt, 2509 pozsonyi mérő kukoricát és 12 750 mázsa répát termesztettek. A 12 kat. holdas szőlőben 208 akó (1 akó =54,3 1) bor termett.

Az állattartást illetően a vezető ágazat a juhászat, a nemesített juhállomány meghaladta az 5 ezret. Évente 130 mázsa gyapjút értékesítettek. Az igaerő-szükségletet 36 ló és 140 jármos ökör biztosította. A tehenészet 48 svájci állományból állt. Fellendült a sertéshízlalás, a sertésállomány meghaladta a 300-at. A jobbágyfelszabadítást, a robot eltörlését követő esztendőkben megnőtt az uradalmi cselédek száma: 133 családot foglalkoztatott az uradalom. Bevételei között jelentősnek bizonyult a tégla- és cserépégetés. Évente 150 ezer téglát és ugyancsak 150 ezer cserepet égettek. Az egy tégla- és cserépégető kemencéből álló üzemben az idénymunkások zömében a mezőváros cigányai közül kerültek ki.

Uradalomnak, parasztgazdaságoknak, iparosoknak és zsidó kereskedőknek az áruforgalom jelentős változását eredményezte a Fejér megyét átszelő vasúthálózat kiépülése. 1860-ban adták át a forgalomnak a Székesfehérvár - Újszőny közötti

pályatestet. A személyszállítást és az áruforgalmat a székesfehérvári és a sárkeresztesi állomás biztosította. Az 1861-ben megnyitott Buda-Nagykanizsa közötti vasútvonallal a nyéki (Kápolnásnyék) és a martonvásári állomások igénybevételével teremtettek kapcsolatot. A vasúthálózat kiépülése az ipar és kereskedelem terén negatívan érintette a mezővárost: regionális piaci jellege fokozatosan csökkent, a zsidók elvándorlása tovább folytatódott. Csupán a földművelés terén tapasztalunk az 1860-as évek közepéig mennyiségi fejlődést, amelyet 1866-ban a fagykár és az aszály, az 1870-es évek elejétől pedig a mezőgazdasági értékesítési válság roppantott meg.

Az önkényuralom esztendei rendkívüli helyzetet terem-tettek a lovasberényi zsidó hitközségben is: önkormányzatuk megszűnt, a járási főszolgabíró közigazgatási felügyeletet gyakorolt felettük. Meglazult a hitközség belső rendje is, 1852-ben Kron Áron elnök, Weisz Simon és Schwarcz Lajos arról panaszkodtak Nóvák Kálmán főszolgabírónak, hogy az istentisztelet alatt a szokásos rendet biztosítani nem tudják. „Akárhogyan igyekezünk kötelességünknek megfelelni - írták a főszolgabíró segítségét kérve - sikertelen minden erre való fáradozásunk, csak gúny, kacaj és ellenállással fizetnek bennünket.”

Mind jelentősebb terhet jelentett az iskola fenntartása, amelynek költségei az 1000 forintot is meghaladták.

Összeállította Szűcs Józsefné