Az elmúlt hónapok aszállyal sújtott időszaka elgondolkodtatja az embert, hogy talán meg kell tanulnunk elengedni mindazt, ami nekünk még megadatott. A tavaszt, nyarat, őszt és telet. A zöldülő természetet, a vastag hótakarót. Elengedni a világot, amiben létezik sárgabarack, búza, kukorica, leopárd, orángután, jegesmedve. A folyók és tavak vízszintje kritikus szint alá csökkent. A kerti kutak nem bírják az aszályt, egyszerűen nincs mivel locsolni. A víz, amiben nincs vegyszer még felhasználható a kertben, mert minden csepp számít. Nyugtalanok vagyunk, de lehet, hogy csak túl sok katasztrófafilmet néztünk.

Képzeljük el, hogy több órát kell gyalogolni vagy sorban állni egy kúthoz azért, hogy hozzájuthassunk az iváshoz, főzéshez és mosáshoz szükséges vízhez, vagy hogy fel kell forralnunk, mielőtt azt biztonságosan használni lehet. Ez a mindennapi valóság kb. egymilliárd ember számára a világon, akik nem jutnak megfelelően kezelt ivóvízhez. Európában ehhez képest mi nagyon szerencsések vagyunk. A lakosság részéről alapvető elvárás, hogy amikor csak akarjuk, rendelkezésünkre áll a tiszta víz ivásra, tisztálkodásra, mosásra, növényeink locsolására, és pld. az autómosásához. Mint ahogy az is kézenfekvő, hogy a szennyvíz a WC-kből, fürdőszobákból és konyhákból egyszerűen eltűnik valahová, ahol nem kell látnunk, szagolnunk vagy úsznunk benne. Ám a tiszta vízhez való hozzáférésnek és a higiéniának ára van. A csapokból folyó vizet bőséges forrásokból kell kinyerni, szűrni és tisztítani, majd eljuttatni az otthonainkba. Ellenőrizni kell, hogy emberi fogyasztásra alkalmas-e. Az elhasznált vizet a szennyvízhálózaton keresztül el kell vezetni és kezelni kell, azaz meg kell tisztítani a betegségeket okozó baktériumoktól és szennyeződésektől, mielőtt a folyókba vagy a tengerbe engedhetik.

Ezért jobban oda kell figyelnünk a vízre, mint valaha, hiszen 2022-ben sajnos már általános jelenségé vált a vízhiány, melynek oka sokrétű, hatásai pedig az élővilág pusztulása mellett már az élelmezés-biztonságunkat veszélyeztetik. Fel kell hagynunk a kényelmi-vízpazarlással, hogy alkalmazkodni tudjunk az éghajlatváltozáshoz, és biztosítani tudjuk mezőgazdasági ellátásunk biztonságát és fenntarthatóságát, pl. a települési tisztított szennyvíz öntözéshez történő felhasználásával. Át kell gondolni, hogy az ivóvizet mire vesszük igénybe, mert bár kellemes egy meleg nyári napon a medencében hűsölni, kellemetlen a lajtos kocsira várni, csupán azért, hogy az iváshoz és tisztálkodáshoz vízhez jussunk, még akkor is, ha ivásra csupán a csapvíz átlag 3%-át használjuk.

Naponta mennyi vizet használ átlag háztartás?

Egy zuhanyzás: 35–75 liter
Egy fürdés: 80 liter
WC-öblítés (egyszer): 8 liter
Mosógép: 65 liter
Mosogatógép: 8-15 liter
Autómosás slaggal: 400–480 liter
Autómosás vödörrel (4 vödör víz): 32 liter

Annak érdekében, hogy a jó minőségű ivóvíz a jövő generáció számára is fenntartható módon folyamatosan és korlátlan mennyiségben rendelkezésre álljon, szemléletváltásra és összefogásra van szükség, hiszen mindenki hozzájárulhat a hiány leküzdéséhez. Szeretnénk hinni, hogy még van visszaút. Társadalmi össze-fogás vonalai látszódnak kirajzolódni. A közösségi oldalakon csoportok alakulnak, tapasztalataikat, ötleteiket, tudásukat osztják meg a víztakarékossággal és vízmegtartással kapcsolatban.

A klímakutatók szerint a mostani pusztító aszály csak a kezdet, elképzelni egyelőre nehéz, hogy mi vár ránk majd, ha a következő években tovább emelkedik a hőmérséklet és állandósul az extrém szárazság. Az eljövendő nemzedéknek soha korábban nem látott kihívással kell majd szembenéznie, de talán tudatos döntésekkel lassíthatjuk a folyamatot, különben amit az 1979-ben készült Mad Max című filmben láttunk, lassan valósággá válik…

A víz érték, az élet forrása, becsüljük meg!

Rozgonyi Csilla